Najó! Az, “itt futok” kijelentés némi rendszerességet feltételez, ami rólam sajnos nem mondható el… Ismertek: szeretek futni, de csak ha megjön hozzá az ihlet. 🙂 Most mindenesetre elkapott a hév, úgyhogy nekiiramodtam.

4 hónap után sem térek magamhoz, hogy mennyire csodaszép helyen lakunk. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! 🙂 A lakásunktól mindössze néhány száz méterre ott az erdő. Friss a levegő, gyönyörű a táj, eszméletlenek a színek és a fények, csodás a természet. Tudom, nem mindenki esik hasra a természettől, én viszont nagyon is. Mindig le tud nyűgözni a maga “egyszerűségével”.

Visszafordíthatatlanul közeledik az ősz. Amennyire nyár végén halálra tudom paráztatni magam, hogy mindjárt vége a nyárnak és jön a hideg, ugyanannyira tudok lelkesedni amikor eljön az ősz, mert rájövök, hogy bakker ez brutál szép tud lenni. 🙂 Most mondhatnám, hogy a kedvenc évszakom, de nem teszem, mert igazából mindegyik a kedvencem a maga gyönyörűségével.

Mindenesetre elkezdődött: szinesednek a fák (persze nem a fenyők :)), hullanak a levelek, temérdek a gomba, rengeteg a vörös áfonya és más bogyós növény, csodásak a fények. Futásból visszafelé csináltam “néhány” képet, mert nem bírtam magammal. Íme 🙂