Nem elég, hogy itt élnek északon, ahol télen ISZONYATOSAN, BRUTÁLISAN, KEGYETLENÜL, NAGYON-NAGYON (csak, hogy illedelmesen fogalmazzak) és hosszan van hideg. Neeeem, nem elég…. Hova mennek nyaralni??? “ÉSZAKRA” = még északabbra. Levi is mesélte már, hogy a kolegái nyáron északnak veszik az irányt, Lapföldre mennek halászni, mökkizni, miegymás. Ma pedig a védőnőnktől is hallhattuk, hogy ugyan idén nyáron csak 1 hét szabija van (ami nagyon nem megszokott), de akkor is északra húznak a családjával.
Egész pontosan a könyvtáron belül ez a szék. Nem mondom, hogy húúúdeszép, nekem inkább kicsit retro stílus, de nagyon szupi ötlet, és kényelmes, és marha jó a kilátás innen, és egyáltalán. 🙂 Egy kis kuckó az egész, ahol nem zavarnak mások, tökjól el lehet merülni az olvasmányban, vagy ha olyanod van, akkor kifelé nézelődni.
Sajnos ma “kivételesen” ilyen borús, szutykos, esős idő volt. Nem tudtam igazi, napsütéses képeket készíteni, pedig úgy még ezerszer klasszabb. Múlt héten lehetett volna, de akkor “ellopták” a helyemet. 😉
Finneknél van egy olyan édes szokás, hogy nem csak ünnepek alkalmával (szülinap, karácsony, húsvét, stb) kívánnak egymásnak kellemes aktuális ünnepet, hanem boldog aktuális évszakot is kívánnak. 🙂 Nagyon pozitív!
Először tavaly szeptemberben volt egy olyan esetem, amikor egy nagyon kellemes, napsütéses őszi napon a városban bringáztam, mellettem sétált egy nő, velünk szemben jött egy másik bicós, és amikor elmentünk egymás mellett (nagyjából egyszerre), akkor az egyik nő odaszólt a másiknak (nyilván ismerőse volt), hogy “Hyvää syksyä!” (Kellemes őszt!) Először még csodálkoztam és azt hittem, rosszul értettem, aztán rájöttünk és mostanra már tényleg teljesen egyértelmű, hogy ez itt egy létező szokás. Cuki!
Igazából még csak az őszre meg a nyárra hallottam. Nyárra már rengetegszer. Ma pl. kaptam egy e-mailt az Oulun Energiatól, akitől az elektromosságot rendeltük és a pasas úgy búcsúzott el a HIVATALOS LEVÉLBEN, hogy “Mukavaa kesää” Olyan jó érzés. 🙂
Ma hajnali esetünk után jutott eszembe, hogy még nem is írtam erről az érdekességükről. Már olyan természetes, hogy el is felejtettem.
Itt majdnem minden lakásban olyan ablakok vannak, amiken nincs kilincs, értsd NEM NYITHATÓK. Egész pontosan úgy néznek ki, hogy a nagy rendes ablak része fix, és vagy mellette vagy a fölső részében van egy pici bukó vagy icipicire nyitható rész. Na, amikor először megláttam, eldobtam az agyam: “Hogy a fenébe fogunk mi így szellőztetni?”
Majd szép lassan rájöttem, hogy az év nagy részében, tehát kb 10 hónapig, bőven elég ez a kis rés. Éjszaka az alváshoz is elegendő ennyi levegő. Ami természetesen -20, -30 fokban is így történik. 🙂 Nem vicc, akkor is nyitott ablaknál alszunk és nem vészes. Télen, ha szellőztetni akarunk pl. kajaszag miatt, akkor az erkély ajtóval és a bejárati ajtóval lehet jó kis -10 fokot csinálni a lakásban. 😉
Egyedül akkor van gond, ha nyáron épp hőség van (na ez sincs túl sokszor). Pont ma hajnalban ébredtem fel arra, hogy már nem bírom a levegőtlenséget. Szépen kibattyogtam a nappaliba, megnéztem, hogy 18 fok van kint, mondom OK: ezekszerint az én hőháztartásommal van baj. 🙂 Majd fogtam a kis külön kilincsünket és felébresztettem szerencsétlen Levit, hogy nyissuk már ki a nagy, zárt ablakot, mert én ezt már nem bírom. Látnotok kellett volna szegényt. Úgy ült ott az ágy szélén még félálomban és várakozóan figyelve, hogy mit művel hajnalban az ő őrült macskája, hogy az is megérne egy külön mesét, de legalábbis le kellett volna fotóznom. 😀 😀 😀
Na és itt jön a másik érdekesség: Minden lakáshoz tartozik 1 darab ablak kilincs, amit minden ilyen nagy zárt ablakhoz lehet használni, gondolom, elsősorban ablakmosáskor. Valamint kis lyukak vannak az ablakokon, ezekhez lehet használni a kilincset és tádáááám, nyílik. 🙂
Ehhez természetesen van még egy régi, tipikus macskás sztori. 🙂 Amikor 3 éve voltunk itt telelni, akkor Judit nagybátyja lakásában szálltunk meg, ahol természetesen szintén ilyen ablakok voltak/vannak. Már indultunk volna tovább, minden csomag az autóban volt, mindenki lent sorakozott, amikor rájöttem, hogy egy biztonsági pisi nem ártana. Elkértem a kulcsot, felmentem, majd mikor elvégeztem a dolgomat, nem tudtam kimenni. Valamit elbénáztam a zárral és a kulcsokkal…. lényegtelen 🙂 Viszont nem tudtam kijutni. Az ablakokból láttam őket, de EGYIK ABLAKOT SEM TUDTAM KINYITNI. Úgyhogy ezzel nem mentem sokra, hiszen annyira nem tudtam dörömbölni nekik, hogy meghallják és feljöjjenek kimenteni a lakásból. Ekkor szembesültem először ezzel az akkor még idiótának gondolt ablak rendszerrel. Marha szar érzés volt amúgy. 🙂 Utólag persze felettébb vicces. Ha már akkor okos lettem volna (mint most), megkerestem volna a kilincset valamelyik szekrényben és kinyitom az egyik ablakot…. 😀 de hát nem. Végül felhívtam Levit, feljöttek, kiengedtek és természetesen jól kiröhögtek, mert semmi baja nem volt az ajtónak sem, csak én csináltam valamit rosszul. 🙂 tipikus
(Lényeg, hogy nem rosszak ezek az ablakok, mert cserébe iszonyat jó a szigetelés és fűteni is csak akkor kell, ha kint 0 fok köré esik a hőmérséklet.)
Tényleg SOHA nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, de úgy érzem, megdöglök ebben a 25-30 fokban. 🙂 Ugyanis Finnországban (ha csak 1 hétre is) beköszöntött a nyár. Na ezt már én is nyárnak hívom. 🙂
Igen, tudom, hogy Nektek, otthoniaknak egyenesen felháborító lehet ilyeneket olvasni, tekintve, hogy hetek óta a 40 fokkal küszködtök, de akkor is most így érzem. Úgyhgoy gondoltam, nem árt megörökíteni ezt a szokatlan kinyilatkoztatást. 🙂
Azt persze egy szóval sem mondom, hogy pfujj pfujj nyár, csupán megvisel és kész.
Két mentségem lehet: 1. itt északon iszonyat elszoktunk a melegtől, teljesen ráálltunk a max 15 fokra. 2. a 9. hónap 🙂
Ezúton is minden elismerésem az otthoni terhes barátnőimnek, akik 40 fokban csinálják/csinálták végig az uccsó hónapokat. 🙁
Fél évig jártam a nyelvsuliba finnt tanulni, minden hétköznap, napi 6-7 órában. Szuper volt! imádtam, és meg is volt az eredménye, mert, igaz minimális, kezdő szókinccsel, de egész jól el tudtam beszélgetni. Valamiért hallás alapján a szövegértésem elég nehézkes, de ebben az angollal is így vagyok, úh ez az én gyengeségem. A végefelé már úgy nézett ki a dolog, hogy ha mentünk pl dokihoz, akkor finnül elmondtam a mondandómat, finnül válaszolgattam, de ha kérdeztek tőlem, akkor azt Levi rendszerint jobban megértette, és ebben ő segített ki. 🙂 (ő viszont nem szólal meg finnül, pedig tudom, hogy tudja… hehehe) 🙂
Na mindegy. A lényeg, hogy 2 hete már nincs suli, äitiys loman, azaz szülési szabadságon vagyok, és bakker odáig jutottam, hogy megint úgy érzem magam a finn kommunikációban, mint aki megbénult. Nagyon utálatos érzés. Tegnap voltunk terhesgondozáson és még Levi is megjegyezte, hogy érezhető, hogy nem járok suliba és nem beszélgetek mindennap. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! Meg tudnám fojtani magam.
