Fél évig jártam a nyelvsuliba finnt tanulni, minden hétköznap, napi 6-7 órában. Szuper volt! imádtam, és meg is volt az eredménye, mert, igaz minimális, kezdő szókinccsel, de egész jól el tudtam beszélgetni. Valamiért hallás alapján a szövegértésem elég nehézkes, de ebben az angollal is így vagyok, úh ez az én gyengeségem. A végefelé már úgy nézett ki a dolog, hogy ha mentünk pl dokihoz, akkor finnül elmondtam a mondandómat, finnül válaszolgattam, de ha kérdeztek tőlem, akkor azt Levi rendszerint jobban megértette, és ebben ő segített ki. 🙂 (ő viszont nem szólal meg finnül, pedig tudom, hogy tudja… hehehe) 🙂

Na mindegy. A lényeg, hogy 2 hete már nincs suli, äitiys loman, azaz szülési szabadságon vagyok, és bakker odáig jutottam, hogy megint úgy érzem magam a finn kommunikációban, mint aki megbénult. Nagyon utálatos érzés. Tegnap voltunk terhesgondozáson és még Levi is megjegyezte, hogy érezhető, hogy nem járok suliba és nem beszélgetek mindennap. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! Meg tudnám fojtani magam.