A legújabb tanulság, amit eddig is sejtettünk: Ebben az országban minden jól működik, de csak akkor ha helyi vagy. Henkilötunnus és Y-tunnus nélkül semmit sem lehet elintézni.

Így jártunk most például az internettel. Megbeszéltük hogy melyik csomag, rácsodálkoztunk hogy VDSL2-n tudnak 100 megát szolgáltani, majd amikor elkezdte az adatokat felvinni, kiderült hogy nincs HeTu-m. Egy gyors telefonálás után kiderült hogy így nem tudja megcsinálni, vagy szerezzek HeTu-t mielőbb, vagy egy ismerős nevére kössük meg a szerződést. Így egyenlőre nincs netünk.

Jó hír hogy a Metsänkuninkaantie-ben van. Ráadásul igen jó fajta.

A másik tanulságra a bankban jutottunk. A nordeában nem tudnak nekünk számlát nyitni, mivel nem kapunk sem fizetést, sem semmiféle pénzt az államtól finnországban. Az S-Pankki-ban megpróbáltuk finnül elintézni a számlát, de két ismeretlen kifelyezés többszöri elismétlése után sem értettük mit a két választási lehetőség. Ezek után angolra váltottunk volna, ha a néni tudott volna angolul.

Szerencsére a szomszéd ablaknál ülő hölgyel már megértettük egymást, és egy laza 10 perces telefonálás után közölte velünk hogy sima liba. Havi 7 euróért lehet számlánk.

Ugyan nem nyitottunk számlát, de lehet hogy ez nem is baj, mivel mint kiderült az S-Pankki nem rendes bank, hanem “supermarket bank”. Ez nem tudom pontosan mit jelent, de mindenki azt javasolta hogy ott nem javallott számlát nyitni.

A lakás átvéve, mi kipakolva, beköltözve.

Áram még nincs, de hamarosan fényárban úszik az egész lakás. Bár ehhez némi lámpára is szert kell tennünk.