Najó! Az, “itt futok” kijelentés némi rendszerességet feltételez, ami rólam sajnos nem mondható el… Ismertek: szeretek futni, de csak ha megjön hozzá az ihlet. 🙂 Most mindenesetre elkapott a hév, úgyhogy nekiiramodtam.

4 hónap után sem térek magamhoz, hogy mennyire csodaszép helyen lakunk. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! 🙂 A lakásunktól mindössze néhány száz méterre ott az erdő. Friss a levegő, gyönyörű a táj, eszméletlenek a színek és a fények, csodás a természet. Tudom, nem mindenki esik hasra a természettől, én viszont nagyon is. Mindig le tud nyűgözni a maga “egyszerűségével”.

Visszafordíthatatlanul közeledik az ősz. Amennyire nyár végén halálra tudom paráztatni magam, hogy mindjárt vége a nyárnak és jön a hideg, ugyanannyira tudok lelkesedni amikor eljön az ősz, mert rájövök, hogy bakker ez brutál szép tud lenni. 🙂 Most mondhatnám, hogy a kedvenc évszakom, de nem teszem, mert igazából mindegyik a kedvencem a maga gyönyörűségével.

Mindenesetre elkezdődött: szinesednek a fák (persze nem a fenyők :)), hullanak a levelek, temérdek a gomba, rengeteg a vörös áfonya és más bogyós növény, csodásak a fények. Futásból visszafelé csináltam “néhány” képet, mert nem bírtam magammal. Íme 🙂

Emlékbe, hogy ez a feljegyzés is meglegyen. 🙂

Egy olyan érdekesség történik ma nálunk, hogy ugyan felkelt a Nap reggel 02.11-kor, de nem fog lemenni. 😀 😀 😀 Vagyis nyilván lemegy, de nem ma, csak holnap (júni 14-én) 00:02-kor. Azt hiszem, nem sok ilyen nap van az életünkben. 🙂

Ennél még érdekesebb talán ennek az egésznek a másik fele lesz (július elején), hogy ugyanazon a napon kétszer fog lemenni a Nap és csak egyszer felkelni. 😀 😀 😀

Több oldalt is sasoltunk a pontos adatok miatt, de voltak sajnos eltérések, hogy pontosan melyik napokra is esnek ezek a furcsaságok. Az viszont tuti, hogy valamikor a napokban.

POÉN 🙂

Remélem, Anyukája nem haragszik meg érte. 🙂 JJ tudja, hogyan kell strandolni. 😀 cukorfalat! tiszta maszat lett a popója is.

Nagyon friss az élmény, úgyhogy még most kiadom magamból. 🙂

Imádok szaunázni (ez persze nem azt jelenti, hogy nagyon jól bírom, de legalább szeretem….), jónéhányszor próbálkoztam is már vele…. 🙂 De azt hiszem, most már elmondhatom, túlvagyok életem első igazi finn szaunázásán. 🙂

Rönniben vagyunk, Kiso apukájáéknál a mökkijükben. Mökkinek hívják a finnek a tóparti, kis faházas nyaralókat. Az erdő közepén, egy kis tóparti Csend, Nyugalom, Békesség. 🙂

A telken az egyik kis faház maga a szauna, fatüzeléssel. A faház két részből áll, az egyik a szaunázós helyiség, a másik egy előtér, ahol le lehet vetkőzni, ott lehet tárolni a száraz ruhákat, törcsiket és szappant. Normál víz nincs bevezetve a faházba. A szaunában a tűzhely mellett van egy hatalmas lavor, amiben forró (egészen konkrétan forráshoz közeli hőmérsékletű) víz van, van egy másik lavor, amiben pedig hideg víz van. Ezen kívül vannak még üres, kisebb lavorok, amikben össze lehet keverni a hideg és a meleg vizet olyan arányban, ami neked megfelelő, ugyanis azzal történik a fürdés majd szaunázás után. De ne menjünk még annyira messzire. 🙂

Az igazi finn szaunázás meztelenül történik, de gondolom, ezzel nem mondok újdonságot. Így én is erőt vettem magamon és kipróbáltam a pucér szaunázást. 🙂 Megmondom őszintén nem volt nehéz, mert annyira meleg volt, hogy nehezemre esett volna magamon tartani a törcsit.

Nekem ez a szaunázás maga volt a menekülés. 🙂 Egyrészt, amikor a melegben voltam, szinte menekültem kifelé a levegőre, mert annyira forró volt. Amikor pedig kint voltam, menekültem visszafelé, mert kint HEMZSEGTEK A SZÚNYOGOK. 🙂 Brutális! Itt Rönniben (ez viszonylag délen van) már elkezdődött a szúnyog invázió. Mi fent Ouluban még védve vagyunk néhány hétig. 🙂

Van még egy érdekes momentuma a szaunázásnak, amit eddig nem próbáltam, és ez a vihtával, vagy nyárfával való csapkodás. Okku egyik szünet alkalmával odasétált az egyik fához, letörött néhány kisebb, leveles ágacskát, behozhta a szaunába, egy csomóba fogta őket, a lávakövek fölé helyezte, kicsit megöntözte vízzel (így gondolom kicsit megpuhította a leveleket és megindította a nedvedzést). Majd amikor levette a kövekről és kicsit meghűltek, elkezdte csapkodni a saját mellkasát, hátát vele. Majd jöttünk mi. Úgyhogy a hátamon kipróbálhattam ezt a vihtás csapkodást, ami megindítja a bőr vérkeringését. 🙂 Először kicsit fájt, de teljesen meg lehetett szokni.

A következő fantasztikus élmény a mosakodás volt. Ott a meleg szaunában tisztálkodtam meg szappannal, majd Levi lelocsolgatott a bekevert vízzel.

szóval

“Hihetetlen volt, de élmény!” (Notting Hill) 🙂 🙂 imádtam

Levivel túl vagyunk első bringázásunkon. 🙂

Használt bicajokat vettünk, tehát érdekes látvány lehettünk az utakon, a két kattogó, nyikorgó, akadozó kerékpárral. Ettől függetlenül nem panaszkodhatok, mert a látvány csodás volt. A fák, a tiszta utak, a tájak, a levegő, a tengerpart. Varázslatos. Mindezt persze szikrázó napsütésben. 🙂

Bicikli utakról annyit, hogy mindenhol van, nagyon szépen megcsináltak őket az egész városban és körülötte. Bár ha jól tudom, Oulu többek között erről is híres. 🙂 A bringa utak közösek a gyalogos utakkal, viszont olyan szélesek, hogy könnyedén közlekedhet rajta puhatestű és enyhén puhatestű is. 🙂