Eljött az első alkalom, hogy vigyázhattunk JJ-re. 🙂 Judit és Joe ránkbízták a Rosszcsontot, és azt hiszem, Mindhármunk, illetve Mindnégyünk nevében azt mondhatom, hogy nagyon jól szórakoztunk.
Nekem plussz érdekesség és izgalom volt a dologban, hogy életemben először bébiszitterkedtem. Lehet, hogy szégyen, de valahogy úgy alakult az életem, hogy eddig soha nem kellett kipróbálni. Érdekes, hogy vannak, akik már tinédzserként is rendszeresen pesztrálnak, nekem meg így hozta a sors. 🙂 Ma mindenesetre megkérdezte Judit, hogy bevállanánk-e 1-2 órára, és én örültem a lehetőségnek. Köszi Judit. 🙂
Szerencsére teljesen pozitív volt az első élmény, mert az égvilágon semmi de semmi gondunk nem volt JJ-vel. Egy nyikk sem hangzott el. Egyszer-kétszer kérdezgette, hol van Anya, Apa, de ennyi. (ha jól számolom, JJ tegnap volt 17 hónapos)
Felforgattuk az egész lakást, ahogy azt kell; skypeoltunk Nyünyőékkel, amivel sikerült kifagyasztani a gyerkőcöt; építettünk bunkert, ami nekünk egyelőre jobban tetszett, mint JJ-nek, ő ehhez még kicsi; üres dobozokkal, kupakokkal, tollakkal, konyharuhákkal, szatyrokkal játszottunk. Egyetlen saját játékát sem kellett bevetni. Végül pedig a pelenkázás sem maradhatott ki, ami no comment…. 🙂
Mintagyerek volt, nagyon klasszul viselkedett, köszi a három J-nek! 🙂


















































